Ta'ael Myrth'nddare

From Ways of Darkness
Jump to navigation Jump to search
Nyelv: English  • magyar
Ta'ael Myrth'nddare
Taael.png
Vitális információk
Neme
Rassza Nemeself
Kasztja Varázsló
Születése EAU 674 Eregamandil, 12
Kora Valódi kor:
157 Artograchi években,
161 földi években (831 AEKE, 10th of Edhealasse-án)
Látszólagos kor:
31
Vallása Naturalist Religion.svg Naturalizmus
Jelleme Semleges Semleges
Megjelenések
Első megjelenése Ways of Darkness (FRPG)
Tervezte

Ta'ael Myrth'nddare (Nemeselfül: Ta'ael Myrth'nddare ; IPA: [tʰɑeːl miɾtn̩dɑɾɛ]) - erdőelfesen Taéru Mitandare (Erdőelfül: taqeqiru mitandare ; IPA: [taeːɺɨᵝ mitandaɾɛ]) - egy nemeself varázsló, volt politikus, I. Cael'mus froturni király egykori tanácsadója, 809 és 818 közt Froturn egyik konzula (a másik Sim'vara volt).

Bár már rég visszavonult a politikából, sokan a század egyik legfontosabb személyének tartják aki megváltoztatta a történelmet.

Életrajza

Korai élete

Ember generációkkal ezelőtt - mikor EAU 674 Eregamandil, 12 volt a naptár mutatója szerint - született, I. Cael'mus froturni király húgának leányaként, s kora éveiben keresztanyjánál, Dragoc királynéjánál nevelkedett az ő szellemiségében, így az erdei elfek mentalitása és spiritualitása messze meghatározóbb volt életére, mint a hazai bölcsességek. A gyenge és törékeny lány képtelen volt megfeszíteni az íjat és forgatni a kardot, s ezen művészeteket azóta sem sajátíthatta el. Ám aki gyenge testben, az figyelmét másfelé fordíthatja, s ott így sokkal szembetűnőbb képességekre tehet szert az átlaghoz képest. Így történt vele is, míg rokonai lovagoltak, íjászkodtak, s daloltak az erdőkben és városok függőkertjeiben, ő a tekercsek, bölcsek és druidák között töltötte idejét, itta magába mindazt, mely fülét megütötte, s melyet szeme látott. Mikor elf szemmel felnőttként visszatért Froturnba, felkészültebb volt a rá ott váró dolgokra, mint bárki más, s kívül-belül fiatalos, akár az erdei kuzinok népe.

A király tanácsadója

Gyakran konzultált udvari méltóságokkal, jósokkal és külhoniakkal, nagybátyja pedig látva elmei tehetségét, felemelte őt a magasabb körökbe, míg végül a király kisebb problémái sorra futottak át keze alatt, megkönnyítve dolgát az ország kormányzásában. Cael'mus király azonban valamennyi elődjénél rövidebb uralkodásra ítéltetett, még élete dereka előtt árnyék szállt elméjére, s kezéből lassan fogyatkozni kezdett az erő. Ő azonban odaállt mellé, fogta kezét és irányította lépteit, így hát a királyt őrlő évek alatt lassan egyedüli bizalmasává vált, s az nélküle már egyáltalán nem volt hajlandó tanácskozni senkivel, ahogy rendeleteket sem adott ki konzultációja híján. Különös évek borultak Froturn Királyságára, Titanius papjai nem kaptak annyi támogatást a Felségtől, mint valaha, s az erdei elfek természeti kultuszai is inkább megvetni látszottak magukat az udvari körökben, ráadásul annak is híre járt, hogy az uralkodó messzi földi vendégei között számtalan Dragocból jött utazó volt, talán nem egy druida is. A szenátus lassan szinte minden befolyását elveszítette. Mindenki sejtette ugyan, hogy Cael'mus király fő, vagy inkább egyedüli tanácsadója súgott mindent a fülébe, ám a király tekintélye és utasításai megkérdőjelezhetetlenek voltak, hiszen hiába volt elnyűtt és beteges, elméjét továbbra is tisztának tartotta a közvélemény, így pedig szava parancs maradt. Végül azonban egyre gyakoribbá vált, hogy családtagok és Titanius papjai nem egyszer tettek burkolt szemrehányást az uralkodónak, s kérdőjelezték meg színe előtt Ta'ael tanácsait. Az uralkodó azonban csak még inkább elhidegedett így tőlük, lassan már minden szavukban kételkedett, s minden szándék mögött összeesküvést vélt látni.

Froturni polgárháború

Így történt hát, hogy számos nemes és szenátor titkon találkozni kezdtek, lassan valóra váltva a király egykor valótlan vészlátásait: összeesküvés alakult, hogy Ta'aelt és köreit eltávolítsák a király környezetéből, hisz a felkent uralkodó ellen nem állt jogukban fellépni. Mikor mindez végül Cael'mus Király fülébe is eljutott, ő megrettent és megparancsolta tanácsosának, hogy rögvest számoljon le az összeesküvőkkel, s Birodalmi Régenssé, illetve egyben Második Konzullá nevezte ki, hogy mindehhez biztosítsa hatáskörét. Azonban az összeesküvők is tudakozódtak erről, s Titanius főpapja küldöncként az akkori etrandi király Calhoun és a Vérvörös Fény Lovagjainak nagymestere elé járult sürgős katonai segítségért. Eközben otthon kitört a zűrzavar, mikor a királyi őrség sorra kezdte letartóztatni az összeesküvőket, így számos lázadó tiszt, nemes és csapatai menekülőre fogták hogy egyesülhessenek a megindult etrandi intervenciós csapatokkal. A Froturni Hadsereg természetesen nyomban üldözőbe vette őket, még az etrandi határon keresztül is, s harcminc mérföldnyire attól a csatahelytől, ahol két évezreddel ezelőtt Fathred Nagykirály etrandi csapatai elpusztították a Froturni haderőt, a három sereg összetalálkozott.

A Froturni sereget Sim'vara konzul vezette, akit Ta'ael is elkísért Birodalmi Régens címének következtében, míg a lázadók segítségére siető etrandi sereg élén Bryant koronaherceg lovagolt. Néhány órás előőrsi csatározást követően, alkonyatkor az etrandiak támadást indítottak a tábort verő froturniak ellen, túl korán, ugyanis a sereg nagy része még harckészültségben volt, ráadásul egy hatszáz fő, lándzsásokból és íjászokból álló különítmény már korábban levált délnek, s az etrandi táborra akart meglepetéstámadást mérni az éjszaka folyamán, a csatazajra azonban meggyorsították lépteiket és tervüktől eltérően az ellenséges sereg mögé kerültek, s felsorakoztak a dombok rejtekében. Bryant első támadását visszaverték, s harci formációba tömörülve ellentámadást indítottak, ami azonban rövid előrenyomulást követően szintén megtört. Mire leszállt az éj, mindkét tábor megpihent és készülődni kezdett a harcok folytatására másnap, az etrandi sereg háta mögött rejtőző csapatok azonban ellátmány hiányában töltötték az éjszakát. A fővárosban késő délután, Cael'mus Király váratlanul jobban érezte magát, s orvosai utasítása ellenére részt kívánt venni Selenna istennő orákuluma megszentelésének ötödik évfordulós ünnepségén. Így lett, a királyon pedig aztán mámor lett úrrá és bevetette magát a táncoló alattvalók gyűrűjébe, nem sokkal később összeesett és többé nem tért magához: a kora hajnali órákban végleg elhagyta a lélek. A nap első sugaraira az etrandi sereg már talpon volt, a nemes elfek formációi pedig már várták őket. Véres csata vette kezdetét, a Vérvörös Fény Lovagok bátran küzdöttek ám végül az ő vitézségük is alulmaradt a jóval képzettebb és nem mellesleg tapasztaltabb, veterán elf katonákkal szemben. A lázadók egy része eldobta a fegyvert, míg akik lovon voltak, menekülőre fogták Bryant Herceg főleg lovasságból álló csapataival együtt, egyenesen az éjjel mögéjük került lándzsák és nyílvesszők erdejébe. A herceg és kompániája azonban hősiesen küzdöttek, áttörték a pajzsfalat és visszamenekültek keletre, a sereg hátrahagyott része vagy a végsőkig küzdött, vagy megadta magát. Mikor a győzelem híre eljutott a fővárosba, egyértelmű üzenet volt a disszens számára, ki is nyerte a polgárháborút. Etrandban másként fogadták a Koronaherceget és a híreket: Calhoun király levelet küldött Froturnba, készségesen bocsánatot kérve fia engedély nélküli hadműveletéért, s biztosította szomszédját megtörhetetlen barátságáról.

Mivel Ivahó, a froturni trón örököse még példátlanul fiatalon került volna trónra, a hatalmat helyette Ta'ael és Sim'vara konzulok gyakorolták, előbbi pedig tisztsége lejártával mint Birodalmi Régens maradt az ifjú örökös szeme, füle és természetesen szája, míg utóbbit óvatosságból tíz év időtartamra Diktárorrá választották.

Froturni konzul

A nemes elfek sosem hittek a vérbosszú fogalmában, az emberekhez viszonyítva a fivérség elképzelhetetlenül erős kötelék, így a magukat feladó összeesküvőknek megbocsátottak, beleértve azoknak is kik önszántukból száműzték magukat. Enyhe reformok kora következett, a hadsereg sorait további állandó szolgálatteljesítőkkel bővítették, a besorozottak szükséges számát ezzel szemben pedig csökkentették. A mindennapi életben Titanius hitének egyedüliségének "királyi rendelet" vetett véget, így más vallásúak addiginál szabadabban gyakorolhatták választott hitüket. A városok csatornarendszereit kijavították, a fővárostól északra fekvő használatlan földeken pedig további gyümölcs és zöldségtermelő gazdaságokat alapítottak, ahol főleg Etrandból bevándorló béres parasztok dolgoztak, a terményt pedig (névlegesen) szenátusi felügyelők gyűjtötték és számlálták, habár kétségtelenül igazságosabban, mint bármely emberlakta országban. Ám számtalan vezető továbbra is fájlalta a Régens és a Diktátor, illetve más fontos személyekkel együtt alkotott belső köreik, tulajdonképpen plutarchikus uralmát.

Így történt hát, hogy elf hagyományokkal szöges ellentétben, Ivahó herceget emberhez mért felnőttkort elérve követelték királlyá koronázni 815-ben. Válaszul a királyi őrség tagjai Sim'vara Diktátor parancsára és valószínűleg Ta'ael és a többi elit beleegyezésével a tüntetésekből vérfürdőtt csináltak, és a fiatal Ivahót komolyabb védelem alá helyezték: konkrétan házi őrizetbe.

Bukás és önkéntes száműzetés

Három éven belül, 818-ban a főváros megmozdult és a "király nevében" ezúttal harc nélkül megdöntötte a belső kör uralmát. A Sim'vara által vezetett testőrség megtagadta a tüntetőkre való támadás parancsát, és helyette megpuccsolta Sim'varát "a király nevében". Az új király, Ivahó megfosztotta a két konzult hatalmától.

Sim'vara nem bírta elviselni tisztségei elvesztését, s lelkileg felőrlődve végül saját lándzsájába feküdt, társai visszahúzódtak a politikai élet perifériájába. Ta'ael a vándorok ösvényére lépett, "fiatalságba" menekülve és elfordítva fejét az álságossá vált politikától.

Lásd még